Ma már az EU-ban alig akad, aki komolyan venné Orbánt

A német közszolgálati műsorszóró szerint alig néhány éve Orbán egy-egy provokatív megszólalása – mint például az „illiberális állam” koncepciója –, még egész Európában figyelmet tudott kelteni, és sokan féltek attól, hogy jobboldali konzervatív, nacionalista tekintélyelvűsége iskolát csinál, és egyre inkább kiüresítheti az Európai Uniót.

Ma már az EU-ban alig akad, aki komolyan foglalkozik Orbánnal. Külpolitikai jelentősége szinte már kizárólag vétójogában áll, amelyet Brüsszelben gyakran alkalmaz destruktív módon. Az Európai Néppárt gyakorlatilag kidobta Orbán pártját, amely azóta hiábavalóan keresi politikai hazáját Európában.

Orbán kelet-nyugati kanyarjaival és Putyin-barát voltával elszigetelte magát. Ukrajna Oroszország általi megtámadása óta szembekerült addigi szövetségeseivel is, olyannyira, hogy a V4 március 30-ra tervezett budapesti értekezletét le kellett mondani, mert senki sem akart elmenni rá. Orbán a hatalomban töltött 12 év után ellenőrzése alatt tartja a teljes állam- és közigazgatást, az igazságszolgáltatás és a média jelentős részét, de még a magángazdaság részeit is. Gyakran ő maga dönt, és Lendvai Pál „vezérdemokráciának” (Führerdemokratie) nevezte a rendszert.

A vasárnapi választáson lényegében egyetlen kérdésről van szó: hogy igent, vagy nemet mondanak Orbánra és a rezsimjére. És most – hosszú idő után – fennáll a lehetőség, hogy Orbán veszít. Orbán csapatában kifáradás érzékelhető, különösen kliensrendszere és az elterjedt korrupció miatt. Emellett a korábban szétforgácsolt ellenzék első ízben szövetségben lép fel, és nagyon is van esélye a választási győzelemre. A vasárnapi választás jelentősége nem csupán Magyarország, hanem egész Európa számára nagy. Orbán volt ugyanis az uniós tagállamokban az első kormányfő, aki szisztematikusan leépítette a jogállamot és a demokráciát, és aki ezzel az unióban évek óta felőrlő vitákat és válságokat váltott ki. A leváltása, illetve a hatalomban való megtartása arról is szól, hogy illiberális modelljének lehet-e továbbra is helye az EU-ban. A legutóbbi felmérések fej-fej melletti állást mutatnak, miközben a számokban az nem mutatkozik meg, hogy mennyire egyenlőtlen feltételekkel küzd a két fél. A bírálók ezt régóta úgy foglalják össze egyetlen mondatban, hogy Magyarországon a választások még szabadok, de nem tisztességesek.

A szerző részletezte a választási törvény módosításait valamint a különféle ellenségképekkel kapcsolatos úgynevezett nemzeti konzultációkat – amelyek az államkasszából fizetett mozgósító akciók –, és a külföldön dolgozó, valamint a külhoni magyarok eltérő lehetőségeit a választáson való részvételre. Rámutatott: ezek a fő okai annak, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) teljes körű megfigyelői missziót küld a választásra az esetleges választási csalások dokumentálására. Magyarországon a választási kampányok már évtizedek óta piszkosak. Mielőtt azonban az idei kampány új mélypontot érhetett volna el, az ukrajnai háború elfedett szinte minden mást. Egyelőre nem világos, hogy Orbán Putyinhoz fűződő barátsága hogyan befolyásolja majd a választás kimenetelét. Sok magyart mélységesen sokkolt az orosz támadás, és még a Fidesz-szavazóknak is az 1956-os forradalom orosz katonák általi leverése jut az eszébe.

A magyar kormány eddig csak nagyon visszafogottan ítélte el az orosz agressziót, Orbán teljesen mellőzi Putyin bírálását, és a kormányhoz közelálló média orosz propagandát terjeszt. Orbán vonala az, hogy Magyarországnak ki kell maradnia a háborúból, és ez kockázatos stratégia egy olyan politikus számára, aki egykor szovjetellenes jelszavakkal építette a profilját, és 2010-ig mindig Putyint élesen bíráló vonalat követett. Most Orbán teljességgel alaptalanul azzal vádolja az ellenzéket, hogy az magyar katonákat akar küldeni Ukrajnába, és így akarja belesodorni az országot a háborúba.

Az ellenzék is figyelmet szentel a témának: a választást a Putyin és a Nyugat, a zsarnokság és a demokratikus Európa közötti választássá stilizálta. Akármi legyen is azonban a választás eredménye, az már most is bizonyos, hogy Orbán akkor is ott lesz a háttérben, ha leszavazzák. A legjelentősebb intézményekben nagyon sok helyet egészen a következő évtizedig tartó időre saját embereivel töltött be, és segítségükkel a Fidesz főnöke legalábbis jelentős mértékben szabotálni tudja bármely új kormány munkáját – írta a Deutsche Welle.