Ami azt illeti, május az a hónap, amikor valóban van mit köszönteni. Itt va május elseje, a munka ünnepe, amit ki énekszóval, ki sörrel és virslivel, ki meg valami másfajta vidám tevékenységgel köszönt.
Persze, mondhatnánk május elsejét a szerelem ünnepének is, hiszen a magyar népi hagyományok szerint ilyenkor májusfát állítottak a legények annak a lánynak, akinek a szívét szerették volna elnyerni. Ezzel adta tudtára a világnak a legény, hogy kinek udvarol, vagy kinek szeretne udvarolni. Azaz a májusfa egyfajta szerelem-vallomás is. Úgyhogy lesz, aki ezen a napon annak örül, hogy májusfát állított, és lesz, aki attól válik boldoggá, hogy neki állították a szalagdíszes szépséget.
Az idén anyák napja is május elsejére esik. Ez az a nap, amikor felhőtlen örömmel várják az anyukák és a nagymamák a legfurcsább ákombákomokat is, hisz a girbegurba vonalak, a pacává száradt festmények, az eldadogott köszöntések mind-mind a szeretet jelei. Arról szólnak, amit igazán majd csak sok-sok évvel később tudnak szép szavakkal megfogalmazni a girbegurba ákombákomokat rajzoló gyerekek maguknak, édesanyjuknak, nagymamájuknak. Azt, hogy mennyire, de mennyire szeretik őket. S nem csak azért, mert ők az élet letéteményesei, hanem azért is, mert ők voltak azok az emberek, akikhez örömükkel, bánatukkal, gondjukkal és bajukkal bármikor fordulhattak.
Az orgona ága, a barackfa virága alatt pedig ott bújnak a megismételhetetlen pillanatok, a gyermeki ártatlanság okán viccessé formálódott „nagy gondolatok” a szeretetről, összetartozásról. Talán nem leszünk ünneprontók, ha ezekből ideidézünk néhányat. „Én azért szeretem az anyukámat, mert őszinte és megmondja a véleményét, és még azért, mert kedves, jólelkű, okos, magabiztos. Remek példát nyújt számomra, felnézek rá. Remélem örökké ilyen marad.” „Tudom, nagyi, hogy tele a padlás bocsánatkéréssel, de azért még egy elfér, vagy nem?!” „Az én anyukám vékony, karcsú, haja szép barna, rövid. Szeme szinte csillog az örömtől. Nagyon szeret minket, sokat főz, süt, minden finomságot. Szeret teniszezni, biciklizni, futni, olvasni és persze amit minden nő szeret: bevásárolni. Nagyon rendes, szerény. Azért szeretem, mert ő a legjobb anyuka a világon és még azért, mert ő az én anyukám.”
Végül is így húz ívet a szeretet május első vasárnapjától május utolsó vasárnapjáig, a gyereknapig. Ez az a nap, amikor mi, szülők – és persze nagyszülők – igazán érezzük, hogy gyermekeink, unokáink nélkül egy fabatkát se érne az életünk. Mert anyák napja és gyereknap csak így együtt egészek. Hiszen: „amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled.” Így köszöntünk, május!
hirklikk.hu