hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
Van abban valami felemelő, ugyanakkor végtelenül furcsa is, amikor az ember olyan hírt olvas, ahol egy mondatban szerepel a miniszterelnök strómanjának neve és egy számára kedvezőtlen bírósági döntés. Az ambivalens érzésről nem mi tehetünk: meglehetősen elszoktunk már attól, hogy Mészáros Lőrincnek – vagy jelen esetben a fiának – valami nem sikerül, majd kiderül, hogy illiberális állam ide vagy oda, a törvények bizony rá is vonatkoznak.-Írja a zsurpubi.hu
Sajnos 2018 nyarára a kivándorlástól sújtott társadalmunk és a korrupcióval halálosan megfertőzött magyar közélet eljutott odáig, hogy valódi csodálkozást vált ki egy hírt, amely szerint Mészáros Lőrinc fia elbukott egy pert. Jól láthatóan a NER működésének egyik alapja, hogy a „jók és rosszak” narratívájára felfűzött kommunikációban csak az létezhet és jelenhet meg valóságként, amit a Habony Műveknél vagy a Rogán Antal vezette propagandaminisztériumban előzetesen gondosan kiválogattak: migránstámadások, fokozódó terrorveszély Európa-szerte, Soros „álcivil” hazai hálózatának bemutatása és lejáratása, az ellenzéki pártok vezetőinek besározása, illetve újabban a Mi Hazánk Mozgalmat életre hívó Toroczkai László haknizása.
Mára megszoktuk, hogy a kézivezérelt médiumokban a kormány számára kényelmetlen ügyekről semmilyen formában nem eshet szó. A csekély számú ellenzéki sajtó ugyan próbálja tenni a dolgát – ellenőrizni a hatalmat és mindent a maga valójában bemutatni –, csak hát ahogyan Uj Péter nemrégiben találóan megfogalmazta: a felállás valahogy úgy néz ki, hogy „csúzlival a tankhadosztállyal szemben.”
A konkrét hírre rátérve, az történt, hogy az Orbán Viktortól független, önálló entitásként értelmezhetetlen stróman fiával szemben másfél év után a Gyulai Törvényszéken jogerősen is pert nyert három bélmegyeri vadász, akiket még 2016-ban a saját vadászterületükről üldöztek el törvénytelen eszközökkel Mészárosék.
Mint a hvg.hu cikkéből kiderül, 2016 augusztusában egy összehívott földtulajdonosi gyűlés megszavazta, hogy az addig ott vadászati joggal rendelkező földtulajdonosokat előbb kiszorítsák az állami területek előhaszonbérleti jogából, később pedig azt is elérték, hogy szerződést kössenek a vadászati jogról Mészáros Lőrinc fiának vadásztársaságával.
A történethez hozzátartozik, hogy két évvel ezelőtt módosították a korábbi vadászati törvényt, amely nyomán tíz évről húszra emelték azt az időszakot, amelyre a vadászati jog szól. Ez eddig rendben is lenne, ám más is változott az új törvény életbe lépésével: a vadászterületek határai, amiket egyszerűen újrarajzoltak. Így történhetett meg, hogy nagy területek – a vadásztársadalom berzenkedését leszámítva szinte teljes csendben – kerültek át bizonyos befolyásos, helyi fideszes hatalmasságokhoz. A párton belüli belharcok eredményeként azóta már „takaréklángra” tett Lázár János sem maradt ki a buliból, akinek 30 hektáros földdarabja hirtelenjében majdnem 19 ezer hektárra nőtt.
Ami a bélmegyeri vadászokat illeti, őket Mészárosék állami segédlettel meg trükközéssel próbálták kitúrni a földjeikről. Kiderült, hogy sikerült ugyan megvenniük a környéken a 35 évre állami földeket bérlő Hidasháti és Csabatáj Zrt.-t, a szóban forgó területen azonban semmilyen földjük nem volt. Ennek ellenére „valahogyan” mégis elérték, hogy a területről döntő közgyűlésen az állami területek Mészárosék mellett adják le voksaikat. És éppen ez lett a vesztük: a vadászok ezekről a szavazatot biztosító meghatalmazásokról bizonyították be, hogy szabálytalanok, és ezt vitték bíróság elé. A Gyulai Törvényszék most jogerős ítéletben mondta ki, hogy a meghatalmazások valóban nem voltak szabályosak, így a közgyűlési döntések is érvénytelenek.
Ahogyan az egyikük, Lovas József – aki éppen a vadászterület közepén lakik – elmondta, a körülötte lévő földeken másfél évig vadászott Mészáros fia, illetve vendégei, akik nem ritkán hintóval és helikopterrel vonultak a területre a vadakhoz.
Persze örülünk annak, hogy végül jóra fordult a három vadász története, mert az igazságszolgáltatás ebben az esetben ellátta eredeti funkcióját, de szomorúan állapítjuk meg, hogy ez csupán egyetlen eset, miközben egyre több az ellenpélda. Csak remélhetjük, a helyzet súlyosságának fokozódásával egyre többen ébrednek majd rá, hogy a pártszimpátiától teljesen függetlenül nemzeti érdek elzavarni ezt a maffiakormányt.
Hogy miért? Martin Niemöller német teológus, az Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökének híres mondása jut eszembe:
„Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista. Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó. Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”
