Olvasónktól kaptuk a levelet, s portálunk fontosnak tartja, hogy a vidék gerincét jelentő, becsülettel dolgozó, értéket teremtő kisember szava is meghallgatásra találjon. A magyar falu végleg elsüllyed, ha ezek a kérges tenyerű gazdák feladják a harcot.

Kis esti mese a gazdák törékeny bizadalmáról

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperencián, de a Dráván innen… Volt egy kis falu, aminek a neve „B”-vel kezdődött. Ebben a kis faluban volt egy pont. Ide szállították évek óta a környező -, és némely távolabbi falvakban élő gazdák a felhizlalt marháikat. Történt, hogy egy vírusos időszak után újra beindult a vágópont, így ismét sor kerülhetett a jószágok felvásárlására, és beszállítására. Ekkor esett meg a következő történet D. gazdával. Mielőtt az állatok beszállításra kerültek volna, a vágópont főnöke,- V. úr, – jó szokása szerint, felkereste a gazdákat, végigjárta az istállókat, hogy megtekinthesse a jószágokat. Most is így történt, és – mint ahogy korábban is, – a gazda szájából ismét elhangzott a szokásos kérdés…

-„Véleményed szerint mekkorák?”
V. A. gondolkodás nélkül válaszolt. -„700kg körüliek, illetve az egyik valamivel kisebb…”

Mivel a gazdának is ugyanez volt a meglátása, megegyeztek. Arról is, hogy a szállítás pontos időpontjáról – ahogyan azt máskor is szokták – telefonon értesíti majd a gazdát. Pár nap után így is történt. Elkészült az állatorvosi igazolás, és másnap délután kettőkor, a megbeszélt időpontban megérkezett a teherautó. D.S., a gazda gondoskodott arról is, hogy legyen elég segítő kéz, és a rakodás minél simábban menjen. Minden fennakadás nélkül, a megszokottak szerint zajlott.

Az állatok a teherautóra kerültek, a papírjaik a sofőrhöz. Ekkor érte a gazdát – mint derült égből a villámcsapás – az első nagy meglepetés, mert a teherautó vezetője közölte vele, hogy ezúttal ne menjen az állatai után, mert aznap már nem lesz mérlegelés. Nosza, gyorsan telefonált, de a vonal túlsó végén a V. A., a főnök is közölte, hogy tényleg nem lesz mérlegelés, mert a telephelyen nincs benn senki, és hogy ő ezt korábban már mondta. Természetesen a gazda válasza sem maradt el, hiszen ő erről nem tudott.

Már az autó is ott állt, hogy elvigye a gazdát a mérlegelésre, ahogy ez korábban is történni szokott. A főnök úr úgy tűnik, csak akarta közölni, de ez valamiért végül elmaradt. A következő óriási meglepetés akkor érte a gazdát, mikor V.A. az elszámoláskor közölte, mennyi volt a mérlegeléskor mért nettó élősúly, ami köszönő viszonyban sem volt a korábban, a beszállítás előtt saccolt súlyokkal. A gazda kérdéseire ezután nem érkezett valódi válasz, minden esetben csak és kizárólag a mérlegelésre hivatkozott a felvásárló, V.A., a vágópont főnöke.

A több mint harminc éves állattenyésztési tapasztalattal rendelkező gazdát persze nem hagyta nyugodni, hogy mind ő maga, mind a hosszú-hosszú évek óta felvásárlással foglalkozó V.A., miként tévedhetett ekkorát? Állatonként közel bruttó két mázsát? Tévedhettek ekkorát azok a szintén több évtizedes állattenyésztői múlttal rendelkező gazdák, akik korábban megtekintették az állományát, és ugyancsak 7 mázsásra taksálták a bikákat? Köztük egy másik felvásárló is… Történhetett valami a beszállítástól a mérlegelésig? Vagy a minősítéskori mérlegelésnél? Vagy lehet, hogy mindez csak óriási véletlenek egybeesésének következménye lehetett? Fel sem merülhet a gyanú, hogy valaki, vagy valakik ebből saját maguknak termelnek némi profitot. Az anyacég tulajdonosai, azután fizetnek a gazdáknak, ami a központba küldött mérlegjegyen olvasható.

Bár arra azért kíváncsi lenne D.S. gazda, hogy az anyavállalat saját állományokból vágott jószágoknál is előfordulnak-e ilyen, vagy hasonló
szerencsétlen véletlenek.

Még a gyanú árnyéka sem merülhet fel hogy ezek az esetek, nem csupán a véletleneknek köszönhetők. Azon is érdemes volna törni a fejeket, hogy emberséges-e, humánus-e a  jószággal szemben, hogy a gazdánál lekötve tartott, hizlalt, pátyolgatott állatokat, az utazás után, idegen helyen, szabadon engedik egymás között, hiszen ezek a bikák most majd egy napon át, – 16-20 órán keresztül, – öklelik, ugrálják egymást. Teszik ezt étlen-szomjan. Értelmetlen talán elgondolkodni azon, hogy, vajon fair dolog-e a gazdákkal szemben, hogy ők a mérlegeléskor nem lehetnek jelen?
Vajon mennyire korrekt dolog az, hogy 16-20 óra múltán, közvetlen a vágás előtt mérik le őket, és vonják le azt a bizonyos 8%-ot. Vajon mennyi veszteség éri ezzel a gazdákat? Éri-e őket egyáltalán?
Fennmaradhat-e, vagy egyáltalán megmarad-e az a bizonyos nagybetűs bizalom a felvásárló és a környékbeli gazdák között? Lehet, hogy a vállalat tulajdonosainak is érdemes volna elgondolkodni, mit tudnának tenni, hogy megmaradjanak a gyümölcsöző kapcsolatok, és hogy, más gazdákat ne érhessen hasonló szerencsétlen véletlenek sorozata, és ne keletkezzenek a D.S. gazdáéhoz hasonló mesék, már-már rémtörténetek.

TG Facebook Comments

About hellodelsomogy

Check Also

Újabb hat SMA beteg gyermek kap állami finanszírozással génterápiás kezelést

Ezzel világelsők lettünk a génterápiás kezelés állami finanszírozásában – írja a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő közleményében. Idén …

Hozzászólás

Close
%d blogger ezt szereti: