hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
Múlt héten érdekes közlekedéstörténeti konferenciát tartottak a barcsi Dráva Múzeumban a 150 éves Pécs-Barcs vasút megnyitására emlékezve.
A drávaparti városka fejlődése olyan rohamos volt, hogy Chichagóhoz hasonlították a kortársak.
A barcsi jobbikos országgyűlési képviselő, Ander Balázs ennek kapcsán vetette össze a dicső múltat a jelen sanyarú állapotaival.
Hitte volna, hogy:
-Barcs malomipara olyan fejlett volt, hogy még Skóciába is exportáltak jó minőségű kukorica lisztet whisky alapanyagnak?
-Előbb volt Barcson színház, mint a megyeközpontban?
-A város áruforgalma két és félszer nagyobb volt, mint a most százezres Eszéké?
Pedig mindez igaz.
Akkoriban pontosan tudták, hogy ha egy vidéket fejleszteni akarnak, akkor be kell kapcsolni a gazdaság vérkeringésébe, és nem az a jó módszer, hogy élve eltemetik.
Az ellenzéki politikus szerint ugyanis mára ez a helyzet, aminek következtében rohamos a térség pusztulása.
A Dél- és Belső-somogyi régió éves népességvesztése egy százalékos, Barcs pedig a 2001-es 12.500 fős lakosságából mostanra alig maradt 10.000 lélek.
Ander úgy fogalmazott, hogy a politika megfeledkezett a halmozottan hátrányos helyzetű hátsó udvarrá nyomorított barcsi, nagyatádi és csurgói járásokról.
A néppárti honatya emlékeztetett a négy évvel ezelőtti, egy kérdésére adott kormányzati ígéretekre, ahol Fónagy államtitkár Barcs-Pécs közötti gyorsforgalmi utat, valamint a 68-as út teljes renoválását jelentette be.
Csakhogy ezek az ígéretek gyorsan elinflálódtak.
Márpedig infrastrukturális beruházások és célzott fejlesztéspolitika nélkül a térség további marginalizódása prognosztizálható – vélte Ander, aki óva intett attól, hogy a kormány mulasztása miatt az egykor Chichagónak indult Barcs a teljes pusztulás szinonímájává váló Detroit legyen.
B. Cs.
